Neuroközgazdaságtan

Mi mozgatja valójában döntéseinket a piacon és a mindennapi életben? A neuroközgazdaságtan és a neuropszichológia területén elért eredmények új dimenziókat nyitnak meg az emberi döntéshozatal és agyi folyamatok megértésében.

Ez a cikk betekintést nyújt abba, hogyan segítenek az idegtudomány legmodernebb eszközei és módszerei – az elektroenkefalográfiától a funkcionális mágneses rezonancia képalkotásig – feltárni az agy rejtett működését, és hogyan vezethetnek ezek a felfedezések a gazdasági viselkedésünk jobb megértéséhez.
 

Az alapok

Jelenleg közel sem tudunk eleget tudunk az agy működéséről, de a tudomány folyamatosan fejlődik. Az agy több régiójáról már sikerült beazonosítani, hogy a döntéshozatalban milyen szerepet töltenek be. Orbitofrontális kéreg például fontos szerepet játszik a kognitív szituáció felmérésében és az érzelmek feldolgozásában. A sorsolaterális Prefrontális Kéregben található a munkamemória, és ez a kéreg felel többek között azért a kognitív folyamatért is, ami akkor megy végbe amikor fogyasztói termékeket vagy üzleti döntéseket kell tudatosan mérlegelnünk. A limbikus rendszer az agy középső részén helyezkedik el, kulcsfontosságú szerepet játszik az érzelmek szabályozásában, a motivációs és hedonista élményekben, valamint a fájdalom és a stressz feldolgozásában. Ez a rendszer több összetett agyi struktúrából áll, mint az amygdala, a hipotalamusz és a hippokampusz, melyek együttműködve felelnek a memória, az érzelmek és a viselkedés szabályozásáért

A neuroközgazdaságtan az idegtudomány eszközeit és módszereit, mint például az agyi képalkotó technikákat (fMRI, EEG stb.), használja a döntéshozatali folyamatok jobb megértése érdekében. Ilyen az elektroenkefalográfia (EEG), amely működése azon alapul, hogy a kísérleti alany fejbőrére elektródákat helyeznek, amik az agyi aktivitást mérik az agy különböző régióiban. A másik legismertebb eszköz a funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI). Ez a módszer a véráramlást és a véroxigén szintet méri az agy különböző területein, ezzel indirekten mérve a neurális aktivitást.

Agyunk működésének megértésehez azonban nem elegendőek a képalkotó technikák, azt is fontos látnunk, hogy milyen neuróbiológiai folyamatok zajlanak le az agyunkban. A neuronok az agyunkban lévő idegsejtek, amelyek hosszú nyúlványokkal (másnéven axonokkal) kapcsolódnak egymáshoz. Az axonok végén szinapszisok vannak, amik az információátvitelben játszanak kulcsszerepet. Amikor egy idegsejt információt kap, akkor depolarizálódik, vagyis ionokat bocsájt ki magából. Ha ez a depolarizáció átlép egy bizonyos határt, akkor bekövetkezik az akciós potenciál, ami átfut az axonon és a szinapszisok segítségével közli az információt a következő neuronnal. Ez azt jelenti, hogy megnöveli a valószínűségét annak, hogy a következő neuronban is végbemegy a depolarizáció és az akcióspotenciál.

Állatkísérletek

A neuroközgazdaságtan által alkalmazott módszerek és az agyműködés megértésére irányuló elméleti keretek nemcsak elméleti síkon léteznek. A valóságban, a laboratóriumi körülmények között végzett állatkísérletek során válik igazán láthatóvá ezeknek a módszereknek és elméleteknek a gyakorlati alkalmazhatósága és relevanciája. Wolfram Schultz és munkatársai által végzett, majmokon alapuló kísérletek például kulcsfontosságú betekintést nyújtanak abba, hogy az agy hogyan reagál a jutalmakra és hogyan alakulnak ki a tanulási és döntéshozatali folyamatok. A kísérletük lényege az volt, hogy a majmok egy kondicionális vizuális ingernek voltak kitéve és ennek hatására kaptak jutalmat, ami néhány csepp gyümölcslevet jelentett. Az alábbi ábra mutatja a kísérlet eredményeit.

Az ábrán minden esetben az 'R' betű jelöli a jutalom kiadásának pillanatát. Az első grafikon demonstrálja, hogy amennyiben a majmok nem voltak vizuális kondicionális ingernek kitett állapotban, de mégis jutalmat kaptak, akkor szignifikáns emelkedést mutatott a dopamin szintjük. Ezt követően, a középső grafikonon megfigyelhető, hogy amint az állatok megtanulták az összefüggést a vizuális inger és a jutalom között, a dopamin szintjük már maga a vizuális inger hatására emelkedett meg, még a jutalom kiosztása előtt, és a jutalom kiosztásával további, bár mérsékelt, szintnövekedést mutatott. Az alsó grafikon azt szemlélteti, hogy ha a vizuális inger után nem érkezett jutalom, akkor a majmok dopamin szintje jelentősen csökkent azon időpontban, amikor a jutalomra számítottak.

Ez a kutatás, valamint számos hasonló tanulmány, alátámasztja azt a megfigyelést, hogy a majmokban is megfigyelhető a tanulás és a döntéshozatal motivációjának összekapcsolódása a várható jutalmakkal és büntetésekkel. Ennek egy mindennapi példáját az online kommunikáció terén találhatjuk, amikor például egy sürgős üzenet érkezésére várunk. Amikor a telefonunk jelzést ad (például a közismert hangjelzéssel egy üzenetküldő alkalmazásból), a jelzés hallatán fiziológiai válaszreakciókat tapasztalhatunk, például a gyomor görcsöt vagy izgalom érzését. Ezt követően, amikor látjuk, hogy csak egy csoportbeszélgetésbe érkezett üzenet, akkor a kezdetben megemelkedett dopamin szintünk csökkenni kezd, ami hasonló folyamatot tükröz, mint amit a fenti ábra harmadik panelje is szemléltet.

Emberkísérletek

Az imént tárgyalt állatkísérlet betekintést nyújtott a jutalmazás, a tanulás és a motiváció összetett mechanizmusába. Azonban, hogy teljes képet kapjunk az idegtudomány és a neuroközgazdaságtan által felvetett kérdésekről, elengedhetetlen, hogy vizsgálatainkat az emberi viselkedésre is kiterjesszük. Az emberi agy végtelenül bonyolult, és a döntéshozatali folyamatok megértése érdekében számos kutató fordult az emberi alanyok bevonásával végzett kísérletek felé.

A neuropszichológia történetében egyik legjelentősebb esetként Phineas Gage esete említhető meg, aki 1848. szeptember 13-án egy vasúti építkezés során bekövetkezett baleset következtében súlyos sérülést szenvedett: egy 1,1 méter hosszú vasrúd hatolt át a koponyáján. Phineas Gage csodával határos módon nem csak túlélte a tragédiát, hanem beszélni és járni is képes volt az incidens után. A sérülés azonban érintette a ventromediális prefrontális kéreg területét, ami jelentős változást okozott viselkedésében. Az esetet kezelő Dr. John Martyn Harlow megfigyelései szerint Gage személyisége és döntéshozatali képessége jelentősen megváltozott a baleset után. Phineas Gage esete kulcsfontosságú fordulópontot jelentett a neuropszichológia fejlődésében, mivel rávilágított arra, hogy bizonyos agyterületek, különösen a ventromediális prefrontális kéreg, döntő szerepet játszanak a személyiségünk formálásában és a döntéshozatali folyamatokban, így alapvetően befolyásolva viselkedésünket és társas interakcióinkat.

Egy másik mérföldkőnek számító vizsgálat a neuropszichológiai kutatásokban az 1990-es években Antoine Bechara és munkatársai által végzett Iowa Gambling Task volt. Ebben a kísérletben a résztvevőket két csoportra osztották: egy kontrollcsoportra, mely egészséges egyénekből állt, valamint egy kísérleti csoportra, melynek tagjai ventromediális prefrontális kéreg sérüléssel rendelkeztek. A résztvevőknek egy szerencsejátékban kellett részt venniük, amelynek struktúrája az alábbi táblázatban látható:

1. Táblázat: Iowa Gambling Task

A kísérlet során azt figyelték meg, hogy kezdetben mind a kontroll, mind a sérült csoport a magasabb kifizetéseket ígérő A és B opciókat választotta, de 20-40 próbálkozás után a kontrollcsoport tagjai átváltottak a hosszú távon jövedelmezőbb C és D opciókra. Ezzel szemben a sérült csoport tagjai nem mutattak ilyen viselkedésbeli változást. Továbbá a kontroll csoport tagjainál megfigyelték a stressz és szorongás növekedését, valamint a tenyerük izzadását a váltás előtt, míg a sérült csoport tagjainál ezek a jelenségek nem voltak megfigyelhetők.

Ez a megfigyelés vezetett a szomatikus marker hipotézis megalkotásához, mely azt feltételezi, hogy az érzelmek és a testi jelzések fontos szerepet játszanak a döntéshozatali folyamatokban, figyelmeztetve az egyént, ha egy választás potenciálisan káros következményekkel járhat. Bár ez a hipotézis és a kísérlet is jelentős kritikákat kapott, hozzájárult a döntéshozatali mechanizmusok mélyebb megértéséhez a neuropszichológia területén.

Összegzés

Az emberi elme és viselkedés megértése továbbra is az egyik legnagyobb kihívás, amellyel a tudományos közösség szembesül. Habár jelenlegi ismereteink és a neuroközgazdaságtan, valamint a neuropszichológia területén elért eredményeink messze állnak az emberi agy teljes megértésétől, fontos hangsúlyozni, hogy ezek a felfedezések alapvető lépések az ismeretek bővítésének útján. A kutatások során feltárt korrelációk, bár nem egyenértékűek a kauzalitással, mégis értékes betekintést nyújtanak a döntéshozatali folyamatok és az agyi működés összetett kapcsolatrendszerébe. A kísérleti eredmények, amelyek alátámasztják vagy éppen kihívás elé állítják a meglévő hipotéziseket, elengedhetetlenek a tudományos megértés és a hipotézis-alapú kutatás előrehaladásához.

Írta: Boross Boldizsár Imre (MCC Média Iskola, második év)